A Hazárd megye lordjai a hetvenes évek nagy sikerű tévésorozatából készült, amiben még a szépemlékű Chaterina Bach játszotta a főszerepet. A filmváltozat szőkeségének a producerek eredetileg Britney Spearst szemelték ki, végül nagy riválisát, Jessica Simpsont választották.

- Szemmel láthatólag élvezted, ahogy a szexis Daisy Duke-ot kellet játszanod!

- Igen, nagyon élveztem, hogy a bőrébe bújhattam. Szerintem Daisy nagyon szexis, nagyon okos lány, aki pontosan tudja, hogyan húzzon hasznot szép testéből!

- Miért tartod okosnak Daisyt?

- Háát, mert mindig tudja, hogyan kell másokat kihúzni a csávából. És ahhoz is ért, hogyan kell a nagy balhékat elsimítani.

- Szerinted miért téged szemelt ki a rendező erre a szerepre?

- Nem is tudom. Az első meghallgatáson nagyon szégyenlős voltam. Nem mondhatnám, hogy teljesítményemmel odaszögeztem volna őt a székhez. Vissza is kellett jönnöm még egyszer. Akkor már az egész média azt harsogta, hogy én kapom meg a szerepet, így hát kénytelenek voltam rólam próbafelvételeket készíteni. Nagyon nagy nyomás volt rajtam akkoriban, hiszen rettentően szerettem volna megkapni Daisy szerepét. Bár igaz, ezt így soha nem árultam el a sajtónak.

- Szóval közelgett a próbafelvétel napja, és én tudtam, csakis akkor lesz sikerem, ha mint Daisy Duke lépek be a terembe. Így hát felkerestem Larry Mosst, aki Hillary Swanket is felkészítette a Millió dolláros bébi szerepére. Tele lettem önbizalommal, és tudtam, képes leszek akaratomat véghezvinni.

- Miért akartad annyira eljátszani Daisyt?

- Először csak szerepelni akartam egy filmben. Úgy éreztem, eljött az ideje annak, hogy én is kamera elé álljak. Örültem, hogy pont egy dögös, szexis western babát játszhatok el, mert sok ember nem nézte volna ki belőlem, hogy képes vagyok rá. Sokan úgy gondolták, hogy én egy butuska, dilis lány vagyok, akit egyedül a ruhák foglalkoztatnak. Senki nem vette bennem eddig észre a nőt. Csak remélni tudtam, hogy Daisy szerepében ezt az oldalamat is megmutathatom.

- Milyen a viszonyod az újságírókkal, hiszen ha jól gondolom, egyrészről, a karriered miatt szükséged van rájuk, másrészről viszont sokat árthatnak neked pletykáikkal?

- Nem is tudom. Én csak csinálom a dolgomat. Megyek, ahová mennem kell,és ha kérdeznek, mindig őszintén válaszolok. Szerintem butaság lenne, azért panaszkodnom, mert rólam akarnak írni az emberek. Persze sokszor zavarnak a paparazzik és a kellemetlen kritikák, de már ezeket is kezdem megszokni. Hozzátartoznak a munkámhoz.

 - Mi a legnagyobb tévhit a déli emberekkel kapcsolatban, amit most szeretnél eloszlatni?

- Hm, a legnagyobb tévhit?  Hát, szerintem a déliekről mindenki csak azt gondolja, hogy csak lovagolni tudnak, és cowboy kalapot hordanak. A Hazárd megye lordjait azért is szerettem volna leforgatni, mert itt a Délnek feltűnik az az oldala is, amiben a családi kötelékek még mindig nagyon szorosak és fontosak. Szerettem ebben a filmben, hogy minden szereplő nagyon barátságos volt a másikhoz, mindenki ismerte egymást.
Biztos azért érzek ilyen romantikusan a film iránt, mert kiskoromban túl sokat néztem a tévésorozatot. De az is igaz, hogy én is egy hasonló, texasi kisvárosban nőttem fel, ahol a nagyszüleimnek volt egy igazi birtoka.

- Hány rövidnadrágot próbáltál föl, míg rátaláltál az igazira?

- Több mint százat! Állandóan pózolnom kellett bennük, míg polaroidokat készítettek rólam. Dehát nem volt mit tenni, a nadrágnak tökéletesen passzolni kellett a fenekemen. Olyat kerestünk, ami a fiúknak és a lányoknak egyaránt tetszik majd. Rólam nem is beszélve! Hiszen, ha nem lettem volna elégedett, nem tudtam volna olyan magabiztosan sétálgatni benne, ami a felvételeken is meglátszott volna.